Hazafiság

Ma szikratűz csak egy különc szivébe,

holnapra már nagy testvérérzelem,

mely a viharba is lobogva, égve

uralkodik büszkén százezreken.

Ma szikra, holnap láng, majd egy tüzerdő,

mely bíborával az égig lobog,

hiába tiprod el, mindég növekvő,

s ha szunnyad is, nem oltják el korok.

A fáradott ük, haldokolva még

nagy honszerelme égő fáklyalángját

átadja, s minden az utódra száll át.

Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,

átadja gyermekének, ez fiának,

aztán tovább, tovább... S a fáklya ég!