HÉBER LEGENDA.

Szánt a zsidó Hebron vidékén,

Sok éfát és kórust remélvén

A magból, mit földjébe elvet,

Termő idő kérése mellett.

De im egyszerre, munka közben

Ekéje a sorból kizökken;

És ökre bőg, - nem hajt a szóra -

Az ösztön ellen rúgodózva.

A szántó felnéz, - földje lábán

Arab vándor megy át, s megállván

Kiált: ,Salem!’ - »Salem! de menj el,

Ökröm vagyon nagy félelemmel!«

,Hibázol! félte nincs miattam,

Más okra bőg oly riadtan;

Nem érzed-é? földindulás van

S romlás Sion szent városában!

Reng a templom, hull a fal, szint’ a

Szépen irott, gyalult sittimfa;

A frigyládánál s szent helyekben

A főpap jár némán, ijedten.

Ki lesz fordítva a szegletkő;

Más vettetik meg s nem kell kettő!

Az égből tűz szállt Bethlehembe...

A Menachem születve benne!’

»Szólj: mily nemzetségből van adva?«

,Szűztől lett Ő s Dávidnak magva!’

»A prófétáktól mondva így volt,

Jött megtörni a régi kígyót!«

,Ő csillagát látták a bölcsek,

S napkeletről vezérve lőnek’;

»Én is vágyom a helyre térni,

Hogy imádván, szolgáljak Néki!«

,S mikép tennél ott tisztességet?

Nincs aranyad, mirhád, tömjéned!’

»De van több, mellyel szivem vallja:

Hiszek benned, Dávidnak sarja!«

,Hallod: a tulkok bőgnek ismét,

Maradj, - jobb lesz, hogy Őt ne ismérd!

Mert láttatván a születettnél:

A poroszlók kezébe esnél!

Van nagy kiáltás, és nagy jajszó

Szülők ajkán Rámába hangzó;

Vértől áradt a Kidron árka,

Haragszik Heródes Tetrárka!’

»Mi hátra térit, semmi nincsen,

Vallom nevét kinban, bilincsben!«

,De nem látnád, kit látni vágyol:

Üres immár a szín, a jászol!

A szűznek, - intetvén jel által, -

Futása lőn titkon fiával,

Egyiptom- avagy Sziriába...

Mit téssz most, mely nem lesz hiába?’

»Bár nem vagyok mester, Rabbóni,

S én szájam nem tud bölcsen szólni,

Nincs tevenyájam, sok öszvérem,

Atyámnak nem Judát ösmérem:

De mit mondék, hiven megállom!

És széjjel járván a világon,

Az Ur vezérl és küld tanácsot:

Hol keressem, kit elbocsátott?

S a kisded bárhol rejteték el:

Hozzá jutok hitem jelével,

Ez bár csekély: mondja nyilván azt,

Hogy Tőle ég, föld el nem választ!«

És a zsidó Hebron határán

Nem szánt, kórust, éfát se várván;

Ökrét eladja, és a pénzen

Gyermek-pólának gyolcsot vészen.

Megy s jár mindkét Libánuson tul,

S ott, hol a tenger habja zajdul,

Megáll Egyiptom-, Sziriában

S városoknak kapujában.

S hiván a szoptatós anyákat:

Nagy szóval árul és ajánlgat...

És súgva csendesen sohajtja:

»Végy pólát, végy Menachem anyja!«