Hegedű

Ha meghalok - a csönd oly nagyszerű, -

Elhallgat e világi tájakon

Egy fájó hegedű.

Egy hegedű, mely - boldog emberek -

A végtelen, reménytelen borút

Zengette meg.

A bánatot, hogy nincs igaz öröm

És nincs igazi vágy, mely teljesül

E vérkönnyes rögön.

A bánatot, mely legszebb mégis itt,

Mely borban, kéjben bíbor, isteni

Virágként kivirít.

Ha meghalok - a csönd az én hazám, -

Akkor fogok én élni, győzni majd

Igazán.