Hegedű sír

Hegedű sír, magányos hegedű

A roppant csillag-kupola alatt.

Oly kristálytiszta üveghangokon

Jajdul a végtelenbe valaki;

Úgy ostromol Istent és éjszakát,

Könyörög, lázad, adja meg magát,

Hogy lehetetlen meg nem hallani.

És mennyi ilyen kristály-hegedű -

És mennyi ilyen harmat-tiszta hang -

És megváltásra méltó mennyi bánat

Az örök csillag-kupola alatt.

Ha ezeket nem hallja senki sem,

Ha ezeket nem bánja senki sem:

Mért hallaná meg az én hangomat?