HEGEDÜLNÉD, SÓHAJTANÁD...

Hegedülnéd, sóhajtanád,

Kiáltanád, ordítanád -

Hiába!

Nincs ember ezt meghallani,

Nincs isten, hozzád hajlani,

Te kába.

Mint hárfa, zsong a vén ideg,

Azt zsongja, hogy kinek, minek

Az élet?

A könnyed a szemedre fagy,

Csak azt érzed, magadba vagy,

Sötét lett.

Elmúlnak fények és tüzek,

Fák és asszonyok és szüzek,

Ó, jaj, jaj!

Mint távol délibáb rezeg

A hozzád hajló lágy kezek

Fehére,

Egy hang keresi a füled,

Kié, kié is? Oly süket

Arcod keresi egy ajak,

A csókok már lesíklanak

Te...., te régi hév,

...... te negyven év,

Húsz év is volt-e?

Ó, csak még egyszer! - mondanád,

Sóhajtanád, ordítanád:

Ó, csak még egyszer!

Bíbor egekbe, szűz azúrba,

Átkot lihegve, imát gyúrva:

Ó, csak még egyszer!

A víztükrön susog a nád,

....... ne tépd a szád,

S némán lefekszel.