Hegedűszó

Sötét a bánya és rideg a gyár,

Dohos a műhely és szűkek az utcák,

Hol a munkának népe hazajár,

Mikor megvívta napi háborúját.

Ez utcák mélyén, ha az este jő

Megzendül néha fáradtan, leverten

Valami régi, rokkant hegedű

És új erőre kap az esti csendben.

És dala száll, száll és már égre zeng

És vele zengenek a néma házak

És a szívek is vele zengenek

És már fölenged a sok méla bánat

És ünnepi öröm gyúl, mint az alkony

Bíbor palástja és vigasz dereng.

Ily hegedű az én versem a balsors

S robot gyászában, szegény emberek!

A remény húrján csendül rajta ének

És ahogy száll, száll, magam is remélek

Valami szebb, jobb, igazabb világot,

Pedig sötét van és úgy sújt az átok.