Hegeso sirja

A kedvesem kétezer éve alszik,

kétezer éve meghalt s vár reám.

A neve Hegeso. - Lábhegytől arcig

márványszinű - s komoly görög leány.

Élő, habár lehellete se hallszik,

keble átduzzad ráncos khítonán,

Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?

Ül meghajolva. Méla. Halovány.

Előtte állva szolgálója tartja,

rabszolgalány, a drága ládikát,

amelyből ékszereit válogatja.

Talán azt nézi (lelkem bús reménye!),

melyikkel ékesítse föl magát,

ha megjövök majd én, a vőlegénye.