Hegytetőn

Fürteinket a magas égbe mártjuk

s a csillagok egész közelre jönnek,

mint színésznők egy nagy fekete bársony

függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.

Forog a Föld: ma elhiszed! ma látod!

Szinte kifordul alulunk; de nem baj.

Az Ég közepén állunk, életünket

messze hagyva, mint elszállt mag a fáját.

Oh, hol vagytok lenn, földi kis csatáink?

Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni.

Milyen világba, micsoda jövőkbe

visszük a korhadt vén fa csecsemőjét?

Egy-egy meleg szikrát viszünk magunkban,

s ha győzünk, ellenségeink is győznek.

Tűz és levegő utazik hajónkkal:

jer, fagyos ür! jertek, hideg eónok!