HEINE DALAIBÓL

Csókjaidban mennyi álság!

A látszatban mennyi szépség!

Nemde édes csalni néked?

De csalatni édesebb még!

Csak hazudj hát! Rajta, édes!

Csalfasággal meg nem rontasz,

Esküszöm az esküidre.

Hitem arra, mit te mondasz!

Mind a virág az életadó,

A ragyogó napba tekint;

A ragyogó tengerbe sietnek

A folyamok árjai mind.

A ragyogó lányhoz esengve

Száll tova valamennyi dalom.

Fájó, bús dalok! El ti vigyétek

Könnyeimet, epedő sóhajom!

Én nem hiszem, az égről

Mit prédikál a pap,

Te benned hiszek én csak,

Büvös szem, földi nap!

Megtagadom az Istent,

Kiről fecseg a pap,

Szivedben hiszek én csak,

Téged imádalak!

Ördög, pokol s pokolkín,

Amit a pap mesél:

Mind a te szép szemedben

S gonosz szivedben él!