HEJ, DEBRECEN...

Hej, Debrecen, Debrecen,

Virágtalan város,

Ködös képpel kérdezem:

Mit kezdjek itt már most?

Öreg pallóid porán

Csüggedezve járok,

Vén sikátorid során

Ásitozva nyitja rám

Torkát minden árok.

Vén kapunkban nem köszönt

Pipás régi gazda,

Agg ákác se, üdezöld,

Áldott ága aszva.

Vinkós Sesta ó borát

Sehol se találom,

Orros kancsót, csutorát,

Öreg kocsmák bútorát

Kótyavetyén látom.

Ama leányasszonyok

Asszonyfővel járnak,

Kik miatt még felzokog

Szívemben a bánat.

Új pár ül a kis padon,

Diák, bakfis, látom,

Ó, hiába tagadom,

Oda sok szép tegnapom,

Édes ifjuságom.

Akkor voltam fiatal,

Hogy elmentem innen,

Egy-két zsenge diadal

Űzött nagyra mennem,

Jártam büszke hegyeken,

Hazajöttem mármost,

S kijózanít hidegen

Most ez a nagy, idegen,

Virágtalan város.