HEKTOR BÚCSÚZÁSA

Elmégy, Hektor, tőlem hát örökre

Oda, hol már Achilles fegyvere

Patroklusnak áldozik vérrel?

Ki fogja majd kisdedünk tanítni

Istent félni és dárdát hajítni,

Ha téged a bús Orcus elnyel?

Drága hölgyem, parancsolj könnyeidnek,

Tisztem, tüzem engem harcba visznek,

Ezen karok őrzik Pergamust;

Tiértetek, hazánk isteniért

Bátran vívok, hősien ontok vért.

S nem rettegem a setét Orkust.

Nem hallgatom többé kardod hangját,

Itt hever majd, rozsda rágja vasát,

S Priám bajnok nemzete kivész.

Oda mégy, hol nap többé nem ragyog.

A Kocytus bús vadonban jajog,

S szerelmed a Léthében enyész.

Minden vágyam, minden érzeményem

A Léthe szent árjába merítem,

De hív szerelmemet nem.

Halld! az ádáz dulja már a falat,

Fűzd rám kardom, szüntesd fájdalmadat,

Hektor hal meg, de szerelme nem.