HELÉNA, ELSŐ CSÓKOM

Ha szájam csókra csucsorítom,

Ha csók-vágy nélkül is csókot esdek,

Heléna, tudom én,

Hogy akkor is téged kereslek,

Első Helénám, első csókom,

Téged kereslek, téged kereslek.

Nagy tőgyű, szerb leány,

Mint remegett kicsi apródod,

Vén templomban éjfélt bunkózott

Akkor az éji óra-verő

S én mentem első, komoly csókra,

Gyönge legény, szűzi legény.

És bús íze vala a csóknak

És átkozott volt az a csók,

És te nem tudtad, hogy ki csókol,

És én nem tudtam, hogy ki csókol,

És én nem ismertem még akkor

A csóknál nagyobb valót.

S ha szájam csókra csucsorítom,

Ha idestova meghalok

S ha téged már megölt a csók rég,

Tudom, hogy te vagy s én vagyok.

Tudom, hogy te kellettél s nékem

Több vagy, mint ködös, beteg, égi angyalok.