HELMECZI MIHÁLYNAK [2]

A Duna háta varas, s nem kis baj rajta hajózni.

Én ugyan egykönnyen nem merném járni, de mást is

Intek, tartóztassa magát, és ülve vagy állva,

Vagy hogyan, ott ahol van, békével legyen. Akkor,

Akkor egyem, ha gonosz vagy jó története hívná,

Mozdulhatna talám ki helyéből. Én nem ijesztlek

Téged Helmeczi, sőt inkább bátornak akarlak

Tenni, de gondolom azt, hogy üdőd sincs általevezni.

Így hát nem várlak, levelem fog szólni helyettem.

Amire már régen megkértelek, amire szíves

Készséged, mint gyenge viasz, meghajla legottan,

Azt csak eszedbe hozom, nem kérem tőled ezúttal.

Amit kértem volt, és amit látni szeretnék,

Versezet az; ha lehet tégy szert rá, s hogyne tehetnél?

Jó környűlállásaidat tudom. Eddig utána

Várakozó Músám, ha továbbra halasztod, aligha,

Jambusiban lágyan fog bánni fejeddel. Azonba

Míg e zordon tél hidegét ki nem önti magából,

Míg ezen országos folyományt nem ereszti le tisztán

Csendes várakozás fog bennünk lenni. Siethetsz,

Lassan. Siskovicsunk, nem kétlem, nagyra törekszik

S ami dücsőséges, mint sas, csak arra tekintget.

Légy neki, mint eddig voltál, jó Mentora, híve.

Ujságúl vedd tőlem imezt: Terbócsai Husztit,

Werbőczit, Kitonicst, Cynosúrát, mind odahagyta.

Csak Helikon, Helikon, kedves helyem énnekem, úgymond.

Nem mosdik: megereszti szakállát s körmeit, a borz

Nem borzasb, mint őneki a feje: tántorog, ásít,

Virraszt; a kakukot készűl megkérdni (jövendő

Mondóját) versköltőséget nyerhet-e, s laurust.

Illyent mit böfögött mint náthás, s elmene tőlem.