Héphaisztosz

Anyám az égből ledobott, az ebszem,

mert csúf valék és szégyenére sánta;

teljes egész nap, teljes éjjel estem

mint hullócsillag, a nagy Óceánba.

Ott meddő habtól ázott csonka testem

Eurynomé, az óceáni lányka

s Thetisz, az ezüstlábú asszonyisten

bevitték a zöld, márványos karámba,

ahol Próteusz őrzi néma nyáját

s hol a zöld éjben lángom lett a lámpa,

ott készítettem kezem sok csodáját,

gyöngyvirág-függőt s csattot, görbe láncra,

míg nagy halak suhantak el köröttem,

s zúgott az örök óceán fölöttem.