HERÓDES.

Ne kergesd, Heródes,

Azt a kis gyermeket,

Mert benne: Istenre

Vonod ki fegyvered!

S minden csapás, melyet

Reá mérsz gonoszúl,

Saját boldogtalan

Fejedre vissza-húll.

Ime betelt, mit a

Próféta monda rég:

Rámában is hangos

Kiáltás hallaték.

Búban van annyi szív,

Annyi szem kesereg:

Fiaikat kérvén

A szegény Rákhelek.

Bethlehem s környéke

Gyászban van általad

S hiába öldökölt

A poroszló-csapat.

Célból tesz a vétkes

Gonoszt, de célt nem ér:

Mentve a született...

- Mért omla annyi vér?

De kiket vad dühöd

Kínos halálra vitt:

Azoknak látod még

Halvány alakjait.

Benéznek ágyadba

A mennyezet felett,

Hosszúvá, szörnyűvé

Teendik éjeled!

Van büszke palotád, -

Kevés, ki oda jut;

Eláll a fegyveres

Őrség falat, kaput.

Az ajtó benn erős,

Nehéz závára van, -

És lángol annyi mécs,

- De minden hasztalan!

Amint az éj beáll,

Beáll a borzalom:

Rém jön fel a földből,

Áthat légen, falon.

Eszmélsz, - gondolkodol...

S előtted nyiltan áll,

Hogy magad vagy, kitől

Igy megcsúfoltatál!

Ne üldözd, Heródes,

Az égi magzatot!

Ujjá alkotni e

Földet ki adatott.

Még nem nyúlt a bölcsőn

Túl a picinyke kéz:

Széked már ingadoz,

Hatalmad már enyész!

Amely elmén, sziven

S világon ül tunyán;

Szétoszlik a gyötrő

Homály, fuvallatán.

S ha majd sok ó falat

Leronta széttöre:

Lesz az új épület

Örök szegletköve.

Hogy a tüzet megoltsd:

Szelet versz rája? Lásd,

Mikép okoz kezed

Még gyorsabb lángolást!

Sok tartományon át

Ki őtet üldözöd:

Népet gyüjtesz neki

Sok távol nép között.

Heródes, vak vagy-e,

Szablyád emelni fel?

Bizony megtörténik

Minek történni kell!

Gyarló ember keze

S gonoszok álmai:

Hogy birnák útain

Az Istent gátlani?