Herakles

Mosolygó hérosz: irigyed s imádód,

Borús örömmel nézek én reád.

Nem ismeréd a meddő, méla álmot,

Szomjas szíved csak új merésre várt!

Izmos tagokkal mérted ezt a földet,

Viselte vállad a világot is

S bár megkarmoltak ádáz, sanda szörnyek,

Dicsőülés volt elmúlásod is!

Győztél. S amint a csillagos hegy ormán

Már elcsitult a vívódás, a kín

S árnyad suhant szűz Niké szárnyain:

Lelked utolszor szétnézett mosolygván

A földön, melynek vércsíkkal szegett

Porába dőlt száz dölyfös ellened...