Herczeg Vilmosnak

Ma téged illet dícséret, dicsőség,

Kit nem tört össze a nagy, szent robot,

Ki maga vagy az erő és a bőség

És minden kincsed nékünk áldozod.

Hány este jöttél, hogy komor napoknak

Gondját és gyászát űzze el derűd,

Míg szavaid melengettek, ragyogtak,

Az öröm, kedv száz asztala terült.

Huszonöt év munkában és sikerben,

Ó mennyi csalódás és szenvedés.

Milyen sok álom és való kevés.

De a művésznél még sincs gazdagabb,

Övé az ország, ahol egyre szebben,

Örök mosollyal, mindig süt a nap!