Hetedhét-ország felé

Egy csöndes éjen eljön értem

tetőtöl-talpig feketében

a fekete kocsis.

Álarc lesz arcán, éji, gyászos,

a rúdnál két fekete táltos,

s fekete lesz az ostor is.

Felgördül az álomba ringó,

halálszínű fekete hintó,

s beléje mélyedek.

Szótlan repülök messze síkon,

s az ablakon át kihajítom

az álmokat, az életet.

Álmatlan álomban merengve

szállok, futok, ki tudja merre,

hol árnyak árnya bolyg.

Arany tájak kopár mezőjén

elsápad a fehér verőfény,

s a nap helyett felkél a hold.

És messze Óperencián túl

egyszerre rózsaszín világ gyúl

ezüstös ég alatt.

Jönnek hideg tündérleányok,

térdig fehér rózsákba járok,

s Hetedhét-ország rám kacag.