Heten

Egy szénaboglya tövén heverésztünk:

Kicsiny társaság, heten, magyarok,

Nők, férfiak - s a csillagokba néztünk,

Néztük: a Göncölszekér hogy ragyog.

Szállt, szállongott a sarjú friss szaga,

S a lelkeink úgy összehangolódtak

Mint a Göncölszekér hét csillaga.

Derült este volt. Búját, baját, gondját

Egy pillanatra ki-ki levetette,

Becsomagolta töprengéseit,

S hátizsákjában feje alá tette.

Ott fenn fénylett a nagy Harmónia,

Egy csöpp belőle szíveinkbe tévedt,

S szívünk betelt - nem volt több óhaja.

Elfeledtük, hogy innen menni kell,

A következő perc már szétszakít,

Eltörik a csillagtelt csend-tükör,

S mi kereshetjük tört darabjait.

Hét csillag-hajó összehangolódhat

Egy ezüstfényű örök béke-útra, -

De más az útja hét magyar hajónak.