HIDEG SZERELMES ÉJ

Hideg e mái éccaka szerelmes verset írnom.

A hold se süt, csak néha-néha kong a toronyóra.

Pedig csak én, csak én tudom: be jó is lenne sírnom

s kilépnem szívem ajtaján egy kurta fordulóra.

Fogadna gyenge fáklyafény s halványkékszín ködoszlop,

a fáklyafény egy lány haja s a ködoszlop a teste.

A ködben megfürödnék én s amire széjjelfoszlott,

kialudt fáklya lennék én egy lány ölébe esve.

De oly hideg e mái éj. Kutyák futnak veszettül.

Jaj, ilyen éjben nincsen út, nincs út, mely vinne jóra.

A hold se süt, a szív se nyílhat ki már enkezemtül. -

Csak kong, csak kong és kongva kong, csak kong a toronyóra.