Himnusz Budavárához

Téged dicsér, harsogva, bátran

Magyar dal szárnyán ez a kar,

Hazánk tündöklő koronája,

Dicső Budánk, te szép s magyar!

A nagy Dunánál őrt te állasz

S egész világnak hirdeted,

Mit alkotott itt annyi század

S nem ront el semmi fergeteg!

Te láttad Mátyás palotáját,

Kiálltál annyi ostromot,

Te vagy nekünk örökre bástyánk

És szentek benned a romok!

Áldott hegyeknek koszorúja

Virul a tündér táj felett

És vár derűben és borúban

Egy boldogabb évezredet!

Szent Gellért áll a szent hegyen,

Kezében megváltó kereszt,

E jelben lesz csak győzelem

Az ármány és romlás felett!

Hunyadi áll a vár terén,

Magyar rabságnak lelke ő,

Magasztos emlék, jó remény,

Örök küzdelmet hirdető.

És Gül babának sírja int,

Kelet rózsái nyílnak ott,

Turáni hű testvéreink

Velünk várják a holnapot!

Föl hát vígan, munkára, dalra

És diadalra, ég velünk!

Budának ormain ragyogva

Hadd keljen szebb hajnal nekünk.

Hirdesse templomok harangja,

Gyárak s hajók kürtője mind,

Hogy a magyar egy akarattal

Föltámadott és küzd megint!

Törhet reánk idők viharja,

Túlzengi azt a munka s dal,

Mely a világnak bátran vallja:

Hogy áll Buda még s él magyar!