Himnusz egy csonka Vénuszhoz

Szobor, csodállak és remegő kezem

Lágyan simítja vállaid vonalát,

Fehér karodra forr ma csókom.

- Evoe, Vénusz Anadyomene!

Szobor, te gőgös és tört, miként e szív,

Mely tűnt aranykor álmaitól beteg

És lemondásoktól vonaglik,

- Evoe, Vénusz Anadyomene!

Szobor, álmodtam rólad egy életen

És dallamokba törtem a vágyakat,

Csókod nekem csak dalba termett.

- Evoe, Vénusz Anadyomene!

Szobor, kerestem mindig az arcodat,

Egy mosolyodra vártam, ó Szerelem,

Te márvány voltál, tört maradtál.

- Evoe, Vénusz Anadyomene!