Hivatás közben

Úgy volna szép:

Ahol kiki legörömestebb állt,

Ahol erőben, szeretetben

Leginkább önnönmagára talált,

Ottan fogadja szépen, szabadon,

Büszkén a halált.

Szószéken a pap

Harangozó a harang alatt,

Tudós a Röntgen-kamarában,

Szántóvető az illatos határban,

Lokomotívján a mozdonyvezető,

Anya gyermeke virrasztása közben,

Egy hosszú csók közben a szerető...

Hát én, a Teremtés elfeledettje,

A hivatások nagy számkivetettje?...

Számomra hol legyen a hely, a poszt,

Mit végórámra a végzet kioszt?

Mindegy, hogy hol.

Hisz helyem, posztom nincs nekem sehol.

Mint Caesar, köpenyét húzva fejére:

Csak burkolózhassam be akkor én

A látásaim bíborköpenyébe.

Mikor a lelkem nagy szélcsendje jő,

S a vágyaim, s a kínjaim elülnek,

Egy utolsó, alkotó akaratban

Megtisztulva - a szférákig feszülnek,

S mérik a távolt zengő szenvedéllyel:

Mint túlfeszült húr, úgy szakadjak széjjel.