HOC ERAT IN VOTIS

Ez volt vágyam netovábbja,

Hogy ne légyek senki bábja;

Kötelesség vampyr-vádja

Ne háljon mindig velem:

Gondolám, majd egy kis birtok

Vételére pénzt szorítok,

Ott el-űltetek, s el-irtok;

Új erőért, mívelem.

A csatából, bár nyomorral,

Fél-kézláb, de ép gyomorral

Hazatérni - győzelem.

S bárha nem lesz rajta kastély,

Kenyerében sem kakastéj;

Sőt kopasz nyár, zord havas tél

Több mint tavasz és zefir:

Semmi légvár! semmi ábránd,

Mi a jelenből tovább ránt,

S űzve tarka szép szivárványt

Mindig a jövőbe sír!

Boldog az, kit a ma-hozta

Örömétől meg nem foszta

Sem a holnap, sem a hír.

Nézni - oh, mint egykor régen -

Ami szép van földön, égen;

Boldog első gyermekségem

Otthonos vidékeit; -