Hódolat Máriának

Neked szentelt ifjú szívem

Minden vágyat, szerelmet,

Te a nap, én meg a fűszál,

Mely nyíló általad lett.

Fogadd el, lányka, szívesen

Mit szellemed teremte,

Minden fűszálnak nyílnia

A nap is megengedte.

És bár egy-egy életsugárt

Lövel minden virágra,

Nem ég kevésbbé fényesen

Ragyogó koronája,

Nem mondom én se, hogy szeress,

Csak adj sugárt, hogy éljek,

S neked virágként illatot,

Színt, harmatot szenteljek.