Hóhullás

Ó életemnek legszebb percei,

Szent, tiszta percek,

Ha meghalok, még egyszer hulljatok rám,

Pehely pehelyre, zizzenő hullással,

Mint sűrű, csendes téli hóesés.

Üljétek meg a vállam, a fejem:

Kis fehér hangulat-galambok,

S tudjam: ez egyszer nem röpültök el,

S elolvadni sem fogtok már soha,

Nálam, velem maradtok mindörökre.

Emlékeimnek hóesése közben

így ballagjak a végtelen felé,