HOL A VIRÁNY...

Hol a virány, amelyet gondolok?

Hol a leány, kiért e szív dobog?

Virány, szent halmain hogy nyugodjam én;

Leány, hogy lángba szálljak kebelén.

Tovább, tovább! ím hervadt a virány,

S fojtó keservben olvad a leány;

Virány a lyánynak búján hervadoz,

Leányra bút, ah, hűtlen kedves hoz.

Leány, leány, még lángot nem cserél

Ki egy más ölében szép órákat él;

S ha bánatodtól hervad a határ,

A víg szerelmes tőled majd mit vár?

Szerelmet a leánytól várj, ha sír,

Ki könnyben olvad, lángzó szívet bír,

S ha kedves hűven rámosolygva jő,

Mint nyári nap, vígságra támad ő.