[Hol fürge véna...]

By Mihály Babits

Hol fürge véna, ép poéta-nedv:

nem ritka vendég énekelni kedv.

De hol a jó modell s nem hiu tárgy?

Ilyet nem annyit lel az ifju vágy,

mert olvasott bár dús könyvtárokat,

Szemmel nem látott szerfelett sokat.

Duskálok, mint vackorban a cigány...

nekem nem jó, miről zeng a pogány.

Nem kenyerem a megelégedés,

ha sok van, nekem akkor is kevés,

de korra hatni sem vágyom igen:

a filozófiák hagynak hidegen.

Az istenek s a nagy világszelek?

ifjú vagyok! törődöm is velek!

a szörnyű harc s a végzetes faló

ilyen szelídebb lantra nem való.

Mit bánom a világnak száz baját?

Gizit dicsérem s szép szemét s haját.