HOL VAN A CÁR?

Szentpéterváron hulló hó alatt

vonul egy sötét, óriás csapat,

rongyos ruhájuk ég szivük felett,

pirosra festik az orosz eget.

Megdöngetik a téli palotát,

beordítnak a kemény falon át:

a lámpavason fej már rég nem lógott!

Fölgyújtjuk mostan Moszkvát, Novgoródot!...

A kancsukát nem tűrjük el mi már -

Hol van a cár?

És a csapat csak nő, csak egyre nő,

vörös lángban áll ezer háztető.

Az ucca él, a por föltámadott

s magával ránt száz kozákszázadot.

Hé oroszok, megfordult a világ!

A kard szalad, mindennek nekivág,

ma vége lesz a cári hatalomnak,

éljen szele az új forradalomnak!

Vérrel keverve rózsaszín a sár:

Hol van a cár?

Hol, merre van? Tán éppen vacsorál?

Az asztalán a sok-sok drága tál.

Testőrgárdája őrzi ragyogón,

gyémántok közt ül reszketőn, fakón...

Pezsgőt iszik, mely bátorít, hevít

s a cárné bontja drága selymeit...

És végigszáguld viharthordó szárnyon

az igazságnak szava Péterváron,

mint éjidőben a halálmadár:

Hol van a cár?

Ijedt-sötétek már a cári termek,

kristályablakot százat is bevernek

s tovább rohan a föltámadt tömeg,

minisztert fog, nevetve öli meg.

A jó atyuska így csinálta ezt,

nem volt szent néki isten és kereszt.

Sok ember kellett ágyútölteléknek,

az uccaporban vérvirágok égnek...

Minden-minden meg van bosszúlva már:

Fut, fut a cár...