Holdfényben

Kileng a hold az égnek ablakán.

Fejem körül a jázminbokrok

nehéz illata füstölög.

Messziről emberek kopognak.

Mellükön kicsi piros lámpák:

piros szívek, szerelmesek.

A halál valahol összerogyott.

Elejtett kaszája sikoltva zeng

egy ódon ház falán.

Ha kedvesem most látná arcomat,

velem jönne, ahová én megyek

s együtt kérdeznők a titkot:

Nem elég árnyék az ember?

A holdfényben miért kell neki még egy,

mely sarka után leselkedik?