HOLDVILÁG.

Ha a nap leszállva eltűnt,

Mint egy fényes képzelet,

S a sötét éj fátyolával,

Elterűl a föld felett:

Szívesen andalgok akkor

A harmattelt réteken,

És a hallgató természet

Nyúgodalmat ád nekem.

Mint ha aggnak homlokára

Hint ezüstöt az idő,

S nyúgodalmat nyer végtére

A sokáig szenvedő:

Úgy talál e föld nyugalmat,

Ha a nap lement,

És a holdvilág magasról

Rá ezüstöt önt.