HÖLGYEINKHEZ.

Aki sohse voltál árva,

Hűn emlékszel jó anyádra:

Mily szeretve ápolt téged’,

Gondja őrzött, gondja védett,

Mind tied volt, szava, tette,

Élted útját egyengette.

Hát te, aki anya vagy már!

Gyermekid közt ezer gond vár,

Mert a gyermek, hajh, idővel,

Testi, lelki baj közt nő fel,

S aki óvja, el nem hagyja,

Mindíg csak az édes anyja.

Ím legjobban ti tudjátok,

Árva sorsa mily nagy átok;

Enyhítsétek szeretettel,

Nem fáradva, szóval, tettel;

Munkátokra siker szálljon,

Gyermek-szájjal Isten áldjon!