HOLNAP TALÁN ELKÜLDÖM

Holnap elküldöm, vagy holnap belehalok.

Együgyű, éhes, kis, pesti leány,

De első és legszebb, midőn kigyúl

Lelkemnek asszony-olajos mécsese

És egyszerre űzöm és hivom:

Coki, gyere, te szent, te imádságos,

Senki és semmi, Budapest leánya,

Te, árvetette és partonmaradt,

Különös lénye az Ördögnek,

Ki miatt néha-néha újból

Már zsoltárosan megint Istent hiszek.

Csak a tied még az a napom is,

Amit hetyke, kis tested megtagad

S elbúsulok én szörnyü sorsomon:

Hát annyi asszony-lutri után

Ez lett az én főnyereményem?

Kell és nem kell, de poklosan tudom,

Hogy van s gyönyörködik kinomban,

Mint szivárvány a jégverés után.

Hasonlitom a többiekhez

És szánva-szánom vén-magamat,

Ki sorsát érte, de ilyen sorsot.

Minden nőt benne szeretgetek

S egy kicsi-kicsi női érdem

Sincs talán benne, avagy benne van

Minden nő az életben és világban:

Együgyű, éhes, kis, pesti leány.

Holnap elküldöm, vagy belehalok.