Holt lélek terhe

By Sándor Reményik

Lámpátlanul, ébenfa bárkán

Holt lelket hordozok.

Lapát lendül, izom feszül:

Majd összeroskadok.

Halott lélek: ólomteher,

Lankadt karom ki váltja fel,

Evezni ki segít?

Hajnalhajón ki jön elém

Fehér ködök közül?

A messze úszó ravatal

Küszöbére ki ül?

Ki mondja: nem halt meg a lány,

Nem halt meg, aluszik csupán

Ki mondja ezt nekem?