Holt-tenger felé

Szökken a vér forrása minden portán,

Egy-egy erecske minden faluvég,

Buzog még most is, bár ereje-fogytán,

Veszendő nedvét most is adja még,

És fut a fut patak elé az ér,

És futva fut patak az ér elé

S folyammá nőve, mind e drága vér

Énekelve a Holt-tenger felé.

A Holt-tengernek tükre fekete,

A felhő áll és áll a szél felette,

A Holt-tengerbe új folyam áradt.

Megindult szívvel én ma, halaványan,

Holt utcapartok között folyni láttam:

Masírozott egy menetszázad.