HOMÁLY BORULT AZ ERDŐRE...

Homály borult az erdőre,

A csend susog ki belőle.

Denevér száll, szól a kuvik,

Lassan a hold előbuvik.

Idő múlik, felhők jőnek,

Egyenesen az erdőnek.

Ott megállnak, némán várnak:

Áldást adnak a határnak.

Majd legyőzi őket a hold:

Tolvaj éjbe fénykévét told.

De lassanként sápad fénye:

Futtatja a nap fölénye.

Tülköl a gyár, szól a madár:

„Talpon legyen mindenki már!”

Hol van az éj? A multé lett:

Ujra itt van, él az élet.