Hőmérő

Volt néha úgy, hogy negyvenet,

Sőt szinte negyvenegyet mutatott.

Akartam tudni.

Ámde a testvérek

Szentül és nagyszerűn tudtak hazudni.

Sohasem vallottak be többet

Mint harmincnyolcat s egypár tizedet.

Egy testvérem volt, ki nem hazudott.

Csak mondta halkan és határozottan:

„Miért kíváncsi rá?

Tükröt s hőmérőt betegeknek

Sohasem mutatok.”

Aztán a higany lassacskán esett,

Leszállt a vörös Rubikon alá

És szépen ott maradt.

Harminchat hat...

Harminchat hat...

Tűz többé nem égette testemet - -

Akkor egy Kéz belém csóvát vetett

S égig növelte lelki lázamat.

Ó, áldott nyugtalanság,

Melyből vers vers után

Mint a virág fakadt.

Ó, Szentlélekkel teljes

Kórházi éjjelek -

Ezt a lázat

Vajjon milyen hőmérő méri meg?

De akadt hőmérője ennek is:

Ama testvér szeme.

Csak rámtekintett reggelenkint s tudta:

Rohan a lázam

Bíboruszállyal ismét felfele.

Tudta: sugárzó homlokom mögött

Valami készül, vagy talán már kész -

S mielőtt kiment, mosolyogva mondta:

„Megint befele néz...”

A higany akkor is szenvtelenül

Mutatott harminchat hatot -

Az én testvérem hőmérő szeme

Negyvenegyen felül

Nagy, szent, gyógyító lázat olvasott.