Honvédemlék

Az érc-turul magányos oszlopánál,

Mely múlt csatánk szikár emlékjele,

Új gyermekek csapatja játszik este,

Szívük ezer tavasszal van tele.

A nyári égbe tör némán az oszlop,

Reá új harcok csillaga ragyog.

A gyermekraj körültáncolja vígan.

- Csak játsszatok!

Valakitek most tán a távol Észak

Kopár pusztáin tör előre, fel,

Vagy tán a déli görbe hegyek ormán

A piros őrtűz fényénél hever.

Egyiktek bátyja tán most nézi fájón

És utoljára azt a csillagot!

Ó gyermekek, öröm kis katonái,

Csak játsszatok!

Már jő a hajnal, melynek bíborától

Új fényben úszik e sötét turul

És új babér fonódik oszlopára.

És az egész világunk megujul!

Talán apátok nem mind látja ezt már,

Talán e hajnal hantjukon ragyog.

Ők majd nyugodtan, boldogan pihennek.

Csak játsszatok!