Hópelyhek

Hópelyhek az én álmaim,

Fehérek, halaványak,

Néha eltűnnek-foszlanak,

Alighogy földreszálltak.

Hópelyhek az én álmaim,

Fenn zizegve zenélnek,

Szelíden, árván, félszegül -

Meg ne lássa az élet!

De néha szél jő hirtelen,

Jőnek kemény fagyok

S az ártatlan sok hópehely

Vésztjóslón kavarog.

Akkor halomba hullanak,

Mint kísértetek nőnek

S leplük végül elég a föld

Felére szemfedőnek.

És akkor, mintha Istenük

Örök párbajra hínák:

A feneketlen mélybe lenn

Döngenek a lavinák!