[Hópelyhek csengetnek szemembe...]

Hópelyhek csengetnek szemembe; szánkók

szaladnak évek pusztáin át

felém; az utcán Muci jön, máslis

taknyos, lobogó haju lány.

Rázzák, rázzák a fák a virágot

hóból; virág és pille: hó.

Avasszagu bunda préme csikland:

micsoda félszerből jött értem a szán?

Illanok a gyémánt tél mosolyában.

Évek, évek és rónatáj...

Vágja a szán szele fülem és orrom...

Micsoda nagy madár ül ott a fán?

Alszik a falu, a téli Szeremle -

Hejhó! jár-e a szekcsői komp?

Tulcsenget a csend az egész világon

vatták vattáznak minden körűl.

Ott tul a csönden száz ágyuk szögezve.

De még az évek elfedik azt,

az évek béllelt sáncai alján

iszonyu robbanások alszanak.

Talán mindegy hogy jövő-e, mult-e?

Szánkók rohannak az éveken át

ma csönd vattázza a pesti utcát

kislányok járnak a hórács között.