Horatii Carm. Libri 2di Ode 10ma

Bóldogabb lészel Licinus! ha szinte

Part alatt sem jársz, de be sem bocsátod

A zajos tenger veszedelme közzé

Büszke hajódat.

A közép sorsnál ki nagyobra nem vágy.

Azt sem a szükség nem emészti gondal

Sem kaján szemmel palotája fényét

Más nem irigyli.

A fenyőfákat szelek ostromolják

A le dűlt tornyok nehezebbet esnek

S a magos bércek tetejére leg több

Menny-kövek ütnek

Tart mikor bóldog de reményl ha szenved

A nemes lélek; szomorú hideggel

Télbe meg búsít Jupiter, de napfényt

Ád ki-keletre.

Most szerencsétlen ha vagy is, sokáig

Nem leszel, sértő nyilait le vetvén

Phoebus is, nyúgodt cyterája hurját

Pengeti vígan.

Légy gonosz sorsod veszedelme közt is

Bátor elmével, soha meg ne csüggedj!

És ha mind vígan nevet a szerencse

Vond magad öszve