Horatzíus’ Carm. L. I. Od. XII-ből.

A’ kősziklák meg-száradnak

A’ rájok vert haboktól,

Meg-áll a’ szél; meg-szakadnak

A’ fellegek magoktól,

A’ hánykodó hab el-terűl,

Az ég ki-tisztúl, ki-derűl;

Mert fűgnek mint Uroktól.