Horváth Ádámnak

Barátom!

Mivel érdemlettem érzékenységedet,

Hogy érettem bura süllyeszd vig lelkedet,

Hogy értem keseregj; hogy ég végzésével

Vigasztald szivemet jobb sors reménnyével?

Nem vagyok sem véred, sem régi barátod,

Csak azolta szeretsz, hogy kinomat látod.