HŐS

Védni menj el engem és hazád!

Hősnek a hölgy mond és kardot ád;

Győzve térj meg,

Búcsut így sohajta,

S véled e kard,

S ellen vére rajta!

Hős elindul, lángban kebele,

S fölpirúl rá bús harc reggele,

Vág, de sebjén

Omlik drága vére,

Győz, de halva

Hull vert ellenére.

Mécsvilágnál gyönge hölgy mit vár?

Nap megy és jön, ő nem vissza már!

Karddal együtt,

Melyet fog kezébe,

Csöndes estvén

Néma sír födé be.

Hős, aludjál! dombod hantja zöld,

Könnyel ázva nyugtat honni föld;

Érted áldást

Hű kebel sohajta;

Véled a kard,

S ellen vére rajta.