HOVÁ RÖPÜLSZ?

Hová röpülsz? A föld nem jó neked?

Öreg dajkád, rejtelmes Föld-anyád,

Bár nem ringat, mint kedvenc gyermeket,

Azért mégis csak tűrhető tanyád.

Van mit enned - még mire éhezel?

Te kapzsi! Jutott, ami juthatott:

Egy darab kenyér. Egy odúnyi hely,

Hol sebeidet babusgathatod.

Mi kéne még? - nyűtt, fájó homlokod

Mely isten hűs térdére hajtanád?

Azt hiszed, az Igazság felzokog,

Ha lenéz, s a porban vergődni lát?

Ugyan! Képzeld csak, egy-két millió

Méter magasból már mily semmi vagy;

Égő koponyád hitvány kis dió,

Kit földre ráz egy szél, s rohadni hagy.

Ember vagy. Punktum. Annak is szegény.

Miért? Ne kérdd! Igazságot ki tesz?

Bús életed, a fáradt kis regény

Hadd folyjon. Egyszer majd csak vége lesz.

Te fejtenéd fel ok és okozat

Ős szövetét, a kusza fonalat?

Hagyd! Lehúzna, mint úszót a moszat,

S megfojtana a mélységek alatt.

Jobb így. Kapcsold le hiú szárnyaid.

Maradj a földön, s békülj meg vele.

Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd!

Volt tavasza. Lesz ősze és tele.

A föld színén néha ragyog a nap,

Örülj te is. Sütkérezz, árva rög,

Míg egyszer majd a sok hű föld-darab

Lágy testvérszóval föléd dübörög.