Hozzá [2]

Messze, messze, el tetőled

Égi bájú ideál,

Messze ott a vad magányba

Képed engem nem talál.

És körömbe puszta csend ül,

És fölöttem a szabad,

Mindenütt a szent természet

Él, virúl, az ég alatt.

Ah, de őt ki nem kerültem

Itt van égi temploma,

Ő ad éltet, ő lehel bájt

A tavasz virágira.

Őt imádom az egeknek

Kék sugáru tükörén,

Őt a szent tavasz derűje

Rózsalepte reggelén.

Szép szemében az Olympot

Orzva láttam ékivel,

Melyben istenült mosolyba

Egy meny élve vesztegel.

Ajka nyilladó körébe

Egy világ hajnalja kél,

Arca bájoló sugárin

Szent tavasz virága él.

Lépte mint zephir fuvalma

Ott a rózsa kelheken,

Hangja csattogány nyögése,

Illatos szent berkeken.

Keble mint Dianna szobra

Oly magasztos, oly fehér,

Ah, s imám e kőszobortól

Enyhe érztet sohse nyér.