HOZZÁ...

Kedves Lukács,

Ejnye, mit hallok?

Az a sok csúnya tanu bácsi

Mind önre vallott?

Önt szépen belevitte a bajba

A Magyar Banktól a Vajda

S a cvikkeres Sándor Pali,

Aki szigorúbb volt, mint a Bali,

Nem is említve Károlyi grófot,

Aki az ön gyomrába srófolt,

És nem említve Paduch úrt,

Ki önbe szintén beleszúrt.

Hát így van az, lássa,

Megégeti az ember száját

A forró kása.

Már minden kétséget kizár,

Hogy rossz bolt volt a panama-bazár,

És bár semmit se vallott

Jeszenszky és Kazár,

De jött s átgázolt önön, mint egy Pulmann,

Az Ullmann, ah, az Ullmann!

Ajajaj,

Nagy a baj,

Kiderült hogy több az ön fején

A vaj,

Mint a haj,

Jajaj!

Kedves Lukács, ön most több ízben

Beleesett, s bent van a vízben,

És e vízbeesés okából

Direkt só-oldat lett magából,

Mert szó, ami szó,

Most már nem tagadhatja le,

Hogy só, ami só!

De önt ne vágja bú kupán,

Mert vannak még mindig,

Kik önt szánva tekintik,

S önre gondolnak csupán.

Im, önnek bizalmat csicsereg

Helyben is a mungósereg,

S ha ön a fránya Désy-pörbe,

Amint látszik, végképp letörne,

A helyi mungó-frakció

Részéről azonnal megindul

Egy mentőakció.

Ön ugyanis, ha értesülésünk

Nem téves,

Elmúlt már ötven éves,

S így most már, bár sajnos, tudva van,

Hogy önnek némi múltja van,

De mégis tekintve aztat,

Hogy ön a pártkassza körül

Tapasztalatokban gazdag,

Tehát derüljön ki az ön képe,

Mert a helybeli mungók népe

Beprotegálja önt, hadd súgom én meg:

Egy kávéházba - kasszatündérnek!