Hozzatok Músák virágot ...

Hozzatok Músák virágot,

Zőld borostyán, ‘s mirtus ágot,

Hélikonnak szép hegyéről,

A’ Poéták’ erdejéről,

Hogy fejének tiszteletre

Kűldjem ezt emlékezetre

Éljen, éljen tisztelettel meg tetézve Gyöngyösi.

A’ Pestről ‘s Budáról 4-dik Augusti útnak indúlt M. Gróf Gyulay ‘s

Eszterházy Nemes Magyar Regementjeit illy Versekkel kiséré-ki F. J.

Ha tsak ugyan mentek, Magyarok, Ti Vitéz Regementek!

Illyen időbe pedég, főld, fa midőn reped, ég.

Most juta kedvére nyárunk tüzesebb idejére,

Most minden aszaló mérge nem útba való.

Most az Oroszlán-jegy, mivel a’ nap színte azon megy,

Annak lángairúl lángba borúlva pirúl.

Most a’ kék égnek dühösebb tsillagzati égnek,

Mind két égi Ebek, a’ Kasza húgy, ‘s egyebek.

Most sűt széltében hév Kánikulának erejében,

Szorja tüzét, melegét, fűlyti hevével egét.

Mind ez hévséget szűl, mind valamennyi tsak éget,

Mind ez földre verő pestises égi-erő.

Most vív táborral szemed ellen az ég tele porral,

Szikkadt főld fedelünk szórja az égbe szelünk.

Most hév szomjúság, nyavalyák, ‘s meg-ezer nyomorúság

Lankasztják sereged, most tsupa pestis eged.

Nézd-el az erdőknek már-is, ‘s a’ puszta mezőknek

Állati mind betegek, hogy nagyok a’ melegek.

Nézd-el az erdőknek már-is, ‘s a’ tzifra mezőknek

Festett színe nagyon hervadozásba vagyon.

Nézd-el Rózsáját, a’ kertészek Violáját

Szép koszorúja szorúl, lankadoz, öszve-borúl.

Most a’ munkások, takarók, ‘s barmok nyavalyások

Lesnek híveseket, lengedező szeleket.

Most piheg, és fárad, ki-verejtékző vize árad,

A’ ki Diána hadát űzi, nyomozza vadát.

Nyájjai Montánnak le-sütik fejeket, vele Pánnak

Őszi gulyája sovány pásztora rút halovány.

Illyen időt érve leve útad marssa ki-mérve

Páros hív Regement, kiknek ez ordele ment!

Menj hív nép még-is, ha nyarad ‘s ha sanyargat az ég-is

Belgium útja felé, szálj ‘s telepedj le belé!

Menj akaratjára JOSEF Fejedelmi szavára,

Hívnek vélt, ‘s szeretett ő hogy ez útra vetett.

Menj, ‘s bűntesd őket, a’ hitetlen pártot-ütőket

A’ tsendes hatalom a’ kik előtt unalom.

Rontsd Brüszszel táját, Skáldis vize habja dagályát,

Álj boszszút szaporán pártosi’ főldje porán.

A’ ki Királyára, igaz és törvényes Urára

Merte emelni fejét, ‘s gyűlyteni rá erejét.

Menj, ha időd rút-is, ha az ég, ha sanyargat az út-is,

És mind ez szomorít, gondba veszélybe borít.

Mind jó jelt nézek-ki ezekből, Mársi Vitézek!

Bíztatnak, felelek, mind ezen Égi-jelek.

Bíztat erős jellel az Oroszlán, e’ menetellel,

Mellybe kereng ma napunk, hogy nyereségre kapunk.

Bíztat szintén úgy a’ szélveszes Égi-Kaszás húgy.

Orion edgy fegyverrel fel-övedzett nagy Embert rajzoló Tsillagzat

az Ég-visgálóknál. A’ Magyarok köz-névvel hívják Kaszásnak; a’ Szent-írás

fordítói pedig Kaszahúgynak. Lásd Jób 9, 9. Jób 38, 31. Amos 5, 8. Úgy

hitték róla a’ Régiek, hogy feljövetele szélveszet indít, a’ honnan

Szélveszesnek és a’ Hajósok’ ellenséges tsillagának íratik.)

(a)

Belga vidéket ez ont, szélvesze, zápora ront.

Bíztat tsillagja, amaz Eb szemefénye, haragja

Sirius, a’ nagyobb Eb-tsillagzatban edgy első nagyságú, és a’ mi

látásunkra az egész Égen legszebb ‘s legnagyobb tsillag. A’ Magyarok ezt

Kaszás-után-járónak, Kaszás pallérnak nevezik. Siriusnak mondatik Görög

jelentés szerént, a’ szárazságtól, mivel a’ mi Tartományinkban a’

legnagyobb meleg akkor vagyon, mikor ez a’ nappal öszvefoglaltatva

látszik, a’ honnan a’ Versírók illyen ki-fejezésekre élnek vele:

Virgil-Aeneid. X. v. 273. ---- aut Sirius ardor

Ille stitim, morbosque ferens mortalibus aegris.

Lottichius Epith. V. 573.

---- dum Sirius ardet

Fervidus, et certas populis denunciat iras.)

e’ betegít véle ha nap melegít.

Ebből szomjúság buzog, égi-veszély, sanyarúság,

Mellytől a’ gyülevész Belga, rakásra le-vész.

Még Erigónének tüze-is bíztat kis-Ebének,

( A’ ki Eb-tsillagzat, vagy Canicula, melly Icarus’ ebének-is mondatik.

Ez-a’ tájon vagyon, a’ honnan, a’ középnyárban nállunk tapasztalható

hívségeket közönségesen ennek tulajdonítják. Erről mondja Lotich. Libr.

III. Eleg. VI. v. 3. Seu canis Erigones corruptas polluit auras,

Seu Lacus, et multa pinque palude solum.)

Melly bűzhít vizeket, veszt levegő-egeket.

Menj hát jó jellel, ‘s jöjj majd haza, várt jövetellel,

Pártos nép erejét törve, tapodva fejét.

Jöjj szép hírekkel, koszorúzva Babér levelekkel,

(Laurus nobilis Linnei, Magyarúl Babér.)

Híred oszoljon elől nyert diadalmi felől.

A’ Magyarok kárját, a’ JOSEF erős keze kardját

Minden szívbe hitesd, tsillagos égbe vitesd.

Már ha ragyog régen Magyarok Koronája az égen,

( Az Uranie Sextánsának hat alsóbb tsillagait, mellyeket Doppelmeyer az

ő Ég-tábláiban g h i c b hb betűkkel jegyez, Felséges Elsö JOSEF Tsászár

Magyar Koronájává fordította Godofredus Kirchius. Lásd Frider. Hauptius in

Instit. Astron. Erre tzéloz tehát a’ Vers-író, hogy a’ mellé fegyveres

Magyar örző Katona is kell, Felséges II-dik JOSEF hasonlíthatatlan

Királyunk örök emlékezetére.)

Ott kardunk, a’ Katonánk légyen, a’ hol koronánk.