Hull a virág...

Hull a virág, deres már a fa lombja;

Szép menyasszonyt most viszik a templomba.

Rátekintek az arczára reszketőn:

Isten hozzád! régi, csalfa szeretőm!

Elhangzott a holtomiglan ajkárul;

Lányka, lányka! hej a pártád elárvul.

Egy férfinak adtad el most magadat;

Az az eskü elhervasztja ajakad’.

Volt egy kis lány, szőke kis lány... régen volt!

Ugy szeretett... De mi haszna, rég’ megholt.

Kalapomat lehuzom a szemembe:

Tudja isten, nem vagyok jó kedvembe’...

Eh! hisz’ én is akárhányat szerettem;

Szivemet egy perczre nála feledtem.

És azután, hogy egymással beteltünk.

Más virágnak szívta mézét szerelmünk.

Hervadj hát el, ha kinyiltál férjednek;

Nem áldalak, átkozlak, csak... feledlek.

So’se bánom, so’se fáj, hogy elhagytál;

Találtam én szebbet - jobbat náladnál.