HULLA A BÚZAFÖLDÖN

Ott feledték a havas sikon,

Ásatlan sírján sohasem nő

Szekfű, Isten-fa, bazsalikom.

Elitatódik nagy csendesen,

S növendékeit veri rajta át

A győzedelmes búzaszem.

S a nyáron majd porhadtan lapul,

Mint megcsúfolt madárijesztő

Arany-tengerben fövenynek, alul.

Letipró sorsa már távolba zúg

S belőle és fölötte díszlik

Az Élet, a reményes és hazug.